Mielőtt lerántanánk a leplet a különbségekről, először is a hasonlóságról beszélnénk, hiszen mind a ceremóniamester, mind a vőfély igen hasznos „kelléke” az esküvőknek, ráadásul egyáltalán nem jelentenek egymásnak konkurenciát, az alábbiakból az is kiderül, miért nem.

CM, vőfély: két jó barát!

Az a helyzet, hogy kell az esküvőtök napján egy ember, akinek át meritek adni a „gyeplőt”, aki mindent a kezében tart, hogy Nektek csak arra legyen gondotok, hogy önfeledten élvezzetek minden pillanatot.

A ceremóniamester és a vőfély is azért van Veletek közös életetek egyik legfontosabb napján, hogy minden úgy történjen, ahogy azt elterveztétek.

Nézzünk néhány további hasonlóságot, ami mindkettőjükre igaz:

• kommunikációjuk könnyed, nem lámpalázasak, és szívesen szólalnak meg akár egy nagyobb embertömeg előtt is;

• hangjuk erőteljes, beszédjük tiszta, érhető;

• problémamegoldó képességük kiváló, jól tűrik a stresszes helyzeteket, a váratlanul felmerülő nehézségeket kreatívan oldják meg;

• remek „falkavezérek”, határozottan, de udvariasan irányítják a násznépet, egy lépéssel mindig a történések előtt járnak.

Régebben a lakodalmakba a család barátját hívta el az ifjú pár, hogy segítségével minden úgy menjen a lagziban, mint a karikacsapás!
Sőt, előfordult, hogy nem csak egy, hanem két vőfély is részt vett egy-egy mulatságban.

A vőfély manapság is az igazi, hagyományos, falusias lagzik elengedhetetlen kelléke, legfontosabb ismérvei:

• népies viseletben jelenik meg (pl.: díszes mellény, bokrétás kalap, szalagokkal feldíszített vőfélybot);

• rigmusokban, rímekbe szedve beszél, pl.: verssel kéri ki a menyasszonyt a szülőktől a vőlegény részére, elbúcsúzik a nevében a rokonoktól;

• a lakodalomban a fogásokat is (tréfás) rímekkel „harangozza be”, a viccek ízesek, gyakran kissé pajzánok;

• népies játékokat játszik, illetve játszat az ifjú párral, amibe gyakran a násznépet is bevonja. A játékok témája általában a termékenység, nő-férfi klasszikus szerepek huncut kifigurázása, pajkos szexuális áthallássokkal;

• népszerű, hagyományos játék például a tojásgörgetés: az ifjú férjet egy asztalra állítják (hogy a vendégek is jól lássák), majd a vőfély egy tojást ad a menyasszony kezébe, aki a férje nadrágja egyik szárán fel-, majd a másik szárán legörgeti azt anélkül, hogy a tojás megsérülne – fagyasztott tojással még mókásabb lehet a feladat.

(Debreczeni Attila - Cilinderesek)

Sokan „modern vőfélynek” is nevezik, amiben van némi igazság (ha már csak a megjelenését nézzük is).
Valójában a ceremóniamester az esküvő hangulatfelelőse, műsorvezető, irányító, problémamegoldó, néha pszichológus, aznap estére a pár legjobb barátja...

De a legfontosabb, hogy tudatában van: az esküvőn nem ő, hanem az ifjú pár a főszereplő, ezért amellett, hogy tudja a könnyed-humoros, „stand-up”-os oldalát is mutatni, bármikor azonnal a háttérbe vonul, és hagyja a történéseket maguktól hömpölyögni, továbbá:

• öltözete modern, ünnepélyesen elegáns, általában öltöny, zakó, nyakkendő;

• rímek nélkül beszél, és csak akkor, ha az adott helyzet, a hangulat, a szituáció úgy kívánja.

• pontosan tudja/érzi, mikor kell a „porondon” lennie, és mikor kell a háttérbe vonulnia;

• a többi szolgáltatóval a helyszínen szorosan összedolgozik, a vendégek kérdéseire készségesen válaszol, tájékoztat, információs központként is működik***;

• az előre megírt, Veletek összeállított forgatókönyv szerint „vezényli le” az eseményeket, de rugalmasan reagál a váratlan helyzetekre, és nem ragaszkodik foggal-körömmel az időpontok betartásához, például, ha önmagától is remek a hangulat, nem erőlteti rá a vendégekre a játékokat;

• modern játékokkal készül (pl.: pár-kvíz, tombola, stb.), de ha ragaszkodtok a hagyományos játékokhoz, azokat is szívesen végigkíséri.

(***megjegyzés: Mi, a Cilinderesek minden esetben két fővel veszünk részt az esküvőkön, összeszokott párosként működünk együtt: Attila fején a cilinder, kezében a mikrofon, Viki pedig a „háttérerőnő”, a szervezőművész.)

Akár vőfélyt, akár ceremóniamestert választotok, a legfontosabb, hogy „működjön közöttetek a kémia”, legyen szimpatikus, rokonszenves számotokra, úgymond „passzoljon hozzátok” emberileg, mind stílusban, mint habitusban.

Ezért nagyon fontos a személyes találkozó, mert ott már nagyon sok minden eldől, hallgassatok a megérzéseitekre...!